TIZENÖT

Corran azt utálta a legjobban a bactafürdőben, hogy a folyadékban lebegve látta a tartályon kívül álló alakokat, de nem tudott velük kommunikálni. Még ha valamelyikük közelebb is lépett, és a kezével megérintette az átlátszó acélüveg falat, akkor sem tudta kivenni, ki van a kéz másik végén. Csak találgatni tudott, de mert a tartályon kívül csak a folyadékból szivárgó sárgászöld fény nyújtott némi világosságot, találgatása sosem nyert megerősítést.

Fogalma sem volt, mióta van a tartályban, de az abban töltött időt egyszerre tartotta hosszúnak is és rövidnek is. A fájdalom eleinte minden porcikáját égette, de ez egy idő után elmúlt. Később heves viszketést érzett a végtagjaiban, ami jó jel volt, lévén hogy addig nem is érezte őket. Csak az érzékei visszatérése után gondolkodott el arról, mennyire komoly sérüléseket szenvedett, és milyen közel lehetett a halálhoz.

Nyilván eltörtem a medencecsontomat a zuhanáskor, és amikor rám zuhant a rohamosztagos, a gerincem is eltört, és megsérültek a belső szerveim is. Ha nem volna ez a bactafürdő, már nem élnék.

A felismerés kijózanította Corrant, s kitisztult aggyal most már vissza tudott emlékezni az űrrepülőtéren történtekre. Nyilvánvaló, hogy két hibát is elkövetett. Jobban is csinálhattam volna. Nem vagyok jedi. Ostobaság volt kellő gyakorlat nélkül jeditrükköket bemutatni. Rossz voltam, mint egy önkéntes rendőr - mint egy amatőr jedi. De ha a jeditechnika kimerülne a szófordulatokban meg a szemfényvesztésben, a Császár nem tudta volna elpusztítani a jediket. Ha ennyire hatékonyak tudtak lenni, akkor a technikájukat kellő gyakorlás nélkül nem szabad használni.

Mindezt végiggondolva Corran tudta, hogy soha többé nem kísérel meg ráhatni egy rohamosztagos agyára, és soha nem bocsátkozik olyan elbizakodott közelharcba, amilyen a vesztét okozta ott a galérián. Kábító nélkül, és az össztűzben a földre kényszerítve azonban ő is és Mirax is meghalt volna. A csapdából menekülni kellett, ezért akcióba lépett. Túl vehemens voltam, több erőt pazaroltam, mint amennyit kellett volna. Ha visszafogom magam és jobban koncentrálok a fényszablyára, levághattam volna a harmadik rohamosztagost is. A negyedik ugyan lelőtte volna, ezt Corran is jól tudta, de legalább a társainak több lehetőséget nyújtott volna a meneküléshez.

A légzőmaszk gyenge rándulására pillantott fel. Kerek nyílást vett észre, amin át egy emberi fej és váll bújt át a beáramló fényben. Corran a tartály felszíne felé igyekezett. Levette a maszkot, és kidugta a fejét a nyíláson. A medtech egy rostélyt engedett le a nyíláson, és mutatta Corrannak, hogy álljon rá. Mint korábban, a medtech most is vízsugárral mosta le róla a bactát. Corran feltartott kézzel lassan forgott a zuhany alatt. Elmosolyodott, amikor bőrén megérezte a puha törülközőt.

- Hogy érzi magát?

Corran megvonta a vállát, és megtörölgette az arcát. - Egészen jól. Mennyire volt komoly a sérülésem? A medtech arcvonásai megkeményedtek.

- Meglehetősen komoly sérüléseket szerzett. Eszméletlen volt, amikor a tartályba tettük. Belső sérülések, törött medence, törött gerinc, bordák... inkább a sérülések száma volt nagy, mint a veszélyessége.

Corran bólintott.

- Mennyi ideig voltam itt, egy hétig?

- Két napig.

- Micsoda? - Corran a technikusra pillantott. - Ilyen sérülésekkel tovább kellett a tartályban lennem.

A technikus büszkén mosolygott rá.

- Export minőségű bactát kapott, Xucphra-terméket.

- Zaltin verachen keverte?

A technikus lehajtotta a fejét.

- Eltalálta. Ha volna szíves velem jönni, a barátai már várják.

Ruhája nem lévén Corran maga köré tekerte a törülközőt, és a technikus után ment. A helyiségben, ahová beléptek, zöldes derengést látott, ami az egyik falat elfoglaló acélüveg ablakon át szűrődött be. Az ablak a tartályra nézett, a fény is abból eredt. Nem is látott mellette többet, mint amennyit a tartályban kuporogva. A helyiségben heverők és magas támlájú fotelek sorakoztak, a helyiség minden bizonnyal arra szolgált, hogy innen kényelmesen szemmel tudják kísérni a kezelés előmenetelét. Amint Corran belépett, a szemközti falon megmozdult egy árnyék.

Mirax lépett elébe, átölelte és szájon csókolta, majd a fülébe suttogta:

- Nem hittem volna, hogy felépülsz. Azt hittem, nem éled túl.

- Hogy örömet szerezzek apádnak?

Mirax fel nevetett.

- Mondtam neki, hogy a Hornok kitartása példa nélkül álló.

Corran arcon csókolta, és magához ölelte. A bactatartályban eltöltött idő alatt a legnagyobb gondot idegeinek csillapítása és vágyainak kordában tartása jelentette. Ha a légzőmaszk nincs az arcán, semmilyen kontaktusa nem lett volna a külvilággal. Mirax testének melege a törülközőn át is elég volt ahhoz, hogy visszatérítse a valós világba.

- Te nem sérültél meg, ugye?

Mirax a fejét rázta.

- Nem. Lehúztam a fejem, és egy darabban jöttem ki onnan. - Elvigyorodott. - És elhoztam a fényszablyádat is. A jediéremmel együtt biztos helyen van.

- Óriási. Köszönöm. - Elengedte Miraxot, és megölelte Iellát. - Megint végig kellett nézned, ahogy a bactában lebegek.

- Ha egészben jössz ki belőle, bármikor végignézem - mosolygott Iella.

- Kösz. - Corran elengedte, majd Elscol és Sixtus felé bólintott. - Sajnálom, ha kellemetlenséget okoztam.

A nagy termetű férfi vállat vont, Elscol összevonta a szemöldökét.

- A kereszttűz nagyobb kellemetlenség volt. Amíg rád vártunk, egy kicsit dolgoztunk is.

- Méghozzá kitűnő munkát végeztek. - Egy magas, karcsú férfi lépett Corran elé. - Örülök, hogy meggyógyultál. Amikor első ízben láttalak, igen rossz állapotban voltál.

Corran tétovázott. A bactában lebegve sokat gondolkodott arról az alakról, aki az utolsó pillanatban fölébe hajolt. Bror Jace-re hasonlított, de Corran tudta, hogy az nem lehet, mert Bror Jace-t a Birodalom meggyilkolta. Arra gondolt, hogy a férfi bizonyára csak közeli rokona Jace-nek, és ugyanúgy beépült a Zaltinok közé, ahogyan annak idején Jace. Ez a megoldás kézenfekvőnek tűnt, és ki is elégítette Corrant.

De ezt a hangot nem lehet összetéveszteni. Corrannak leesett az álla.

- Te Bror Jace vagy.

- Tényleg az vagyok. - Jace meghajtotta a fejét, és az egyik heverő felé invitálta Corrant. - Bizonyára kíváncsi vagy, miért nem vagyok halott?

Mirax rácsapott Corran hasára.

- Megint meg kellett halnod, hogy egyik társad feltámadjon.

- Nos, ha a többiek elnézik nekem, tényleg végighallgatnám a történetedet. - Corran leült az ágy szélére, és eligazgatta a törülközőt. - Gyerünk, Jace, bűvölj el a meséddel!

Jace szőke haját zöldre festette a bactából áradó fény.

Elmosolyodott.

- Aligha hiszem, hogy a többiek másodjára is élveznék, ezért elnézést kérek tőlük, ha untatnám őket.

Corran Miraxra pillantott.

- Te is hallottad már?

- Igen, és inkább meghallgatom még egyszer, mint hogy nélkülözzem a társaságod.

Corran összerezzent.

- Oké, Jace, kezdheted!

A thyferrai a háta mögött összekulcsolt kézzel járkálni kezdett a helyiségben. Rövid nadrágjában, lenge, vékony ingjében Corran nehezen tudta azonosítani a pilótával, aki valamikor az ő oldalán harcolt a Zsiványkommandóban. A járkálás stimmel, a makacs áll stimmel, de ez a gyerekruha nem illik hozzá.

- Számos oka volt annak, hogy csatlakoztam a Zsiványkommandóhoz, de legkevésbé az, hogy kiélezzem a Zaltinok és Xucphrák közti feszültséget. Ez azért lényeges, mert a Xucphrákat a Birodalom támogatta. Ők voltak az első nagy társaság, akik birodalmi jogosítványt kaptak a kartellalapításra. A Zaltinokat a Birodalom emelte fel, csak azért, hogy legyen riválisa a Xucphráknak. Zaltin sosem akart tagja lenni a kartellnek, de nem volt más választása, vagy kilép az üzletből. Ez tehát nem is volt választás, ezért csak az életben maradással törődtünk.

Corran felvonta a szemöldökét. Ez igen közel állt ahhoz, amit az emberek a két thyferrai társaságról tartottak. Annak ellenére, hogy Jace igyekezett a Zaltinokat jobb színben feltüntetni, az őszinte hangnem, amivel róluk beszélt, hitelt adott a szavainak, s ettől Corran jobban megbízott Jace-ben, mint valaha. De hogy teljesen megbízom-e benne, az a történet folytatásától függ.

- Azzal a szándékkal léptem be a kommandóba, hogy a nevem híressé váljon, és megnyerjem az új Köztársaság bizalmát. A Zaltinok rájöttek, hogy a Birodalom napjai meg vannak számlálva, és meg akartak egyezni az Új Köztársasággal, hogy megszerezzék azokat a bactapiacokat, amik már a kartellek megalakulása előtt is az övék voltak. Nem az önzetlenség vezérelte őket. Sokkal egyszerűbb lett volna betiltani a bacta gyártását és forgalmazását, mint fenntartani azt. A kartellek csak a Birodalom miatt léteztek... annak bukása után a kartellek háttere megszűnt. A Zaltinok életben maradása attól függött, hogy megtudnak-e egyezni az Új Köztársasággal, és képesek-e terjeszkedni az ő világaikon... Zaltin hivatalnokai arra is rájöttek, hogy a vratixok terrorista szervezetük, az Ashern segítségével ki akarják vívni a függetlenségüket, és az Új Köztársaságtól fognak segítséget kérni, hogy lerázhassák humán gazdáik igáját. Mivel a bactatermelés a vratixok nélkül elképzelhetetlen, Zaltin támogatni kezdte őket. Pénzt és rejtekhelyet biztosítottunk nekik. Olyan szövetséget kötöttünk velük, ami Zaltint később jól jövedelmező piachoz juttatta volna.

Bror Jace egy percig lehunyt szemmel hallgatott.

- De a vratixok nem úgy gondolkodtak, mint az emberek. Amíg mi a mások által összeállított jelentéseket és adatokat használtuk fel a tervezésnél, addig ők a jelentéseket készítő személyeket nyerték meg maguknak. Vagyis nem választották el a jelentést attól, aki készítette azokat. Ezáltal a közösség tulajdonává tették az információáramlást, amitől az sokkal hatékonyabbá vált... Az Ashern, miután rendszeresen megkapta a jelentéseimet az Új Köztársaságról, elhatározta, hogy visszahív, és a tervezőcsoport tagjaként alkalmaz.

Corran bólintott.

- Ezért azután küldtek neked egy üzenetet, hogy a pátriárkád haldoklik.

- Jól emlékszel. A hazautazásomat Celchu kapitány tervezte meg. Erisi kérdezősködött felőle, és én elmondtam neki mindent, mert azt akartam, hogy az emberei tudjanak a visszatérésemről. Utam során azonban programon kívül tartottam egy pihenőt. Az X-szárnyúról átszálltam egy teherhajóra, az hozott haza. Az X-szárnyúmba időzített bombát tettünk, hogy azzal mímeljük a protontorpedótalálatot. Az X-szárnyút bevontattuk egy siklóba, és elindultunk a Thyferra felé. Nagy távolságban akartunk kibukkanni a hiperűrből, hogy onnan küldjük az X-szárnyút látható távolságba, ahol felrobbantjuk.

- De hála Erisinek, várt rátok egy birodalmi Interdictor. - Corran megvakarta az állát. - A jelentések szerint, amiket kaptunk, a baleset helyszínén nem voltak birodalmi roncsok. Tudtam, hogy valami csalás van a dologban, de azt nem hittem, hogy életben vagy. A sikló megmenekült a csapdából?

Jace a fejét rázta.

- Nem, és addig nem is tudtunk semmit, amíg Antilles parancsnok hologramját meg nem kapta a családom. Abban leírta a halálom körülményeit. Akkor én már itthon voltam, és elbújtam, úgyhogy vajmi keveset számított, hogyan haltam meg, csak az volt a fontos, hogy az Új Köztársaság és Xucphra azt higgye, halott vagyok.

- Valami eszembe jutott - szólalt meg Mirax. - Te küldted Qlaern Hirfet, ezért akart éppen Wedge-dzsel tárgyalni.

Jace bólintott.

- Wedge intelligens, megbízható, ezért nyilván őrá esett a választásom. Corran lett volna a második jelölt, de mire Qlaern Hirf elindult, megérkezett Corran halálának a híre.

- Hozzám küldted volna? - Corran nem hitte, hogy jól hallotta. Sosem volt az az érzése, hogy Jace ugyanazokat az emberi értékeket látja benne, mint Antillesben.

- Corran, ha úgyis alakult, hogy én voltam a jobb pilóta, nem te, ez még nem jelenti azt, hogy nem méltányolom a rátermettségedet. - Jace hangneme kissé barátságosabbá vált. - Sok időt töltöttél el a Birodalom bűnözőinek társaságában, s ez alkalmassá tett téged a túlélésre. És Qlaern biztonsága érdekében nekem ilyen emberre volt szükségem.

- Azt hiszem, ezért köszönettel tartozom.

- Én csak a tiszteletemet akartam kifejezni. - Majd emlékezni fogok rá.

Mirax leltára pillantott.

- Kár, hogy a bacta nem gyógyítja az emberi gyarlóságot is.

- Vele született hiányosság, attól tartok - vont vállat Iella. - Corran folyton vagy versenyezni akar, vagy éppen az ellenkezőjét.

Corran Iellára pillantott.

- Mindig is veled tartottam.

- Mert tudtad, hogy veszítünk, ha a te fejed után megyünk.

Corran tiltakozhatott volna, de tudta, hogy van benne némi igazság.

- Oké, ez a te véleményed - kényszerített mosolyt az arcára. - Innen hová megyünk? Mit találtatok ki, amíg én áztam?

Elscol karba fonta a kezét.

- Sixtus, Iella meg én itt maradunk Jace helyett a tervezési tanácsban, mert ő visszamegy veled, hogy egyezséget kössön az osztaggal. Információkat kaptok tőlünk arra vonatkozóan, hogyan tudjátok elfoglalni a bolygót, és miként védhetitek ki a hírszerzést.

Corran egykori társára pillantott.

- Készen állsz erre?

Iella elgondolkodott, majd bólintott.

- Lehet, hogy nekem lesz a legjobb alkalmam arra, hogy végezzek Isarddal. Diric halála még mindig fáj, de nem ülhetek karba tett kézzel, és siránkozhatok a halála miatt. Ezt te is nagyon jól tudod.

- Igen, de itt nem a barátaid között vagy.

Iella elmosolyodott, és megcirógatta Corran arcát.

- Ez így van, de itt kevesebb dolog emlékeztet Diricre.

- Én nem gondolom, hogy távol a barátaimtól jobban el tudnám viselni apám halálát, de megértem az érveidet. - Corran feléje kacsintott. - Ne tégy semmi ostobaságot, különösen nem a bosszú nevében! Megígéred?

- Persze, ha te is megígéred ugyanezt.

- Rendben. - Corran felállt, megölelte, majd vonakodva elengedte. Miraxra pillantva megkérdezte. - És a többiekkel mi lesz?

- Itt bevégeztük a munkát. Teljesítettük a parancsot, s miután visszavisszük az összekötő tisztet a bázisra, hazamegyünk - mosolygott rá Mirax. - Legalábbis azután, hogy neked valami ruhafélét szereztünk.

- Rendben, de ha egy mód van rá, ne Jace szabójánál szerezzétek be!

- Mi a bajod a ruhámmal?

- Utálom a sortot.

- Na és, rajtad ki venné észre?

Jace riposztja megdöbbentette Corrant, aztán elmosolyodott. - Úgy gondoltam, még egy kis időt eltöltenék a bactában, de a hazaút még annál is vonzóbb. Örülök, hogy életben vagy, Jace. Az élet sokkal könnyebb volna nélküled.